Alkategóriák

 

A víz emlékezete

A víz emlékezete már régóta bizonyított – miért nem tudunk róla?

Prof. Eshel Ben Jacob (†) vízről készült fényképe Prof. Eshel Ben Jacob (†) vízről készült fényképe
A víz képes információt felvenni, tárolni és a környezetének továbbadni. Ez a tény már sok éve bizonyított és ismert.

A víz reagál a természetből érkező bioszignálokra, és az olyan mesterséges jelekre is, mint a rádiótechnikai elektromágneses hullámok. Mindkét szignálfajtát információként tárolja és adja tovább.

A különféle információk vízre gyakorolt hatásait speciális vizsgálati módszerek segítségével ki lehet mutatni, és akár láthatóvá is lehet tenni. A bizonyításhoz két Petri-csészét (lapos, kerek, átlátszó, laboratóriumokban használt üvegedények) feltöltünk egy baktériumok számára tápanyagot tartalmazó, gélszerű anyaggal.

Ezt követően a Petri-csésze közepébe beinjekciózzuk a kiválasztott baktériumtörzset. Ahogy a baktériumok szaporodni kezdenek, különböző mintázatokat képeznek: néha szélesen szétágazó alakzatokat, néha kicsi, egyenes vonalakat. A kísérlet során az ismétléseknél minden paraméter változatlan marad, a tápanyag elkészítéséhez használt víz információs tartalmát leszámítva.

Ezt a Petri-csészés kísérleti módszert az izraeli fizikus, Eshel Ben Jacob professzor fejlesztette ki. Fotósorozata (1998) azt dokumentálta, hogy melyek azok a hatások, melyek a víz különböző információtartalma esetén a baktériumok növekedését befolyásolják.

Ezekkel a kísérletekkel Eshel Ben Jacob professzornak sikerült több, a víz információs tulajdonságaira vonatkozó kérdést megválaszolni, és a következőket bizonyítani:

1. A víz reagál a környezetéből érkező jelzésekre;

2. A víz a memóriához hasonlóan tárolja ezeket az információkat, és később emlékezik a történésekre és a szignálbehatásokra;

3. Az élőlények (baktériumok) reagálnak a víz változásaira.

A kérdés, hogy hol és hogyan történik az információtárolás a vízben, jelenleg még megválaszolatlan.

Eshel Ben Jacob baktériumokkal "mérte" a víz információtároló képességét. De vajon lehetséges a vízben található információt a fizika mérőműszereivel is vizsgálni?

Eddig még nem publikáltak olyan fizikai eljárást, amely ennek a követelménynek megfelelne. Még a legfinomabb fizikai mérőműszerek is nagyságrendileg pontatlanok olyan jellemzők közvetlen méréséhez, mint a víz információja és struktúrája.

Ezért nagy a jelentősége Ben Jacob professzor bizonyítási módszerének. Fizikusként, és az Izraeli Fizikai Társaság egykori elnökeként brilliáns tudományos felfedezést tett.

Ben Jacob a mérési feladatot fizikai mérőműszerek helyett élő organizmusokra (baktériumokra) bízta. A professzor szerint a baktériumok legalább 1000-szer érzékenyebben reagálnak bármely máig ismert mérőműszernél.

Itt térhetünk újra vissza Johann Granderhez, aki meg volt győződve az állatok finomérzékelésének jelentőségéről. Rámutatott, hogy a méhek is különösen jó „biológiai mérőműszerek”: egy kísérlet során bebizonyította, hogy képesek megkülönböztetni egymástól az élénkítetlen és az élénkített vizet. A kísérlet pontossága meghaladta a 95%-ot.

Fotó: Eshel Ben Jacob és Johann Grander találkozása a tiroli Jochbergben (2008.07.07.)

HÍRLEVÉL