Alkategóriák

 

Egy egészen különleges anyag

Laikusként úgy tudjuk, hogy gáz, folyékony és szilárd halmazállapotú anyagok léteznek. Vannak olyan folyadékok, melyek frissen és élénken folynak, és olyanok is, melyek egészen nyúlósan mozognak. A fizikában azonban óriási számban léteznek eltérések – mindenekelőtt a víz mutat fel egy sor olyan anomáliát, melyek a tudományt gyakran talányok elé állítják.

A folyadékok felülete egy kifeszített fóliához hasonlóan viselkedik. Semmilyen más folyadék, még a higany felületi feszültsége sem olyan magas, mint a vízé. Ennek köszönhető többek között, hogy a víz cseppeket képez, és hogy a rovarok képesek a vízen futni. A felületi feszültség a fák vízszállításánál is kulcs szerepet játszik: a gyökérzetből a lombkoronáig a gravitációval ellentétes irányban működik.

A víz további, a normától eltérő tulajdonsága az olvadás- és forráspontja. Moláris tömege alapján a forráspontjának kb. -80°C-nál kellene lennie – azonban ahogy tudjuk, valójában a 100°C-nál található. Hasonló a helyzet az olvadásponttal is, mely közismerten 0°C, de a moláris tömeg alapján -100°C-nak kellene lennie.

Ha a víz megfelelne a moláris tömeg alapvető szabályainak, akkor szobahőmérsékleten gázneműnek, és nem folyékony halmazállapotúnak kellene lennie.

Az emberek és bizonyos állatok azon képessége, hogy testüket izzadással tudják hűteni, a víz magas párolgáshőjének köszönhető.

A víznek rendkívül magas a fajlagos hőkapacitása. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok energiát képes felvenni anélkül, hogy közben a hőmérséklete jelentősen megemelkedne. Ezen a tulajdonságon alapul a testünkben található víz hőkiegyenlítő hatása. Enélkül a déli forróság és az északi hideg veszélyt jelentene az ember számára.

Egy másik érdekes tény, hogy a víz bizonyos körülmények között még -44°C-on is folyékony tud maradni. Ezt a jelenséget nevezzük túlhűtött víznek. Ebben az állapotban a víz robbanásszerűen képes megfagyni, ha a legkisebb szennyezés éri – például belekerül egy porszemcse.

HÍRLEVÉL