Alkategóriák

 

Gyógyszermaradványok a vízben

A probléma, ami már a 90-es években foglalkoztatta Johann Grandert

Grander temérdek felismerése és kijelentése közül különösképpen érdekes az ivóvízben megtalálható gyógyszermaradványok veszélyére való figyelmeztetés, ugyanis az utóbbi időkben ez a téma gyakran előkerül a médiában is.

Mint precíz természettudós, Johann Grander már a 90-es évek elején felhívta a figyelmet arra, hogy a gyógyszereink maradványai az ivóvizünkben kötnek ki. Míg egy-egy gyógyszerfajta talán mérhető és kimutatható a vízben, az egyre többféle gyógyszer összességét sem mérni, sem kimutatni vagy szűrni nem lehet.

A médiában megjelent első vizsgálatok óta kimutatták, hogy a fogamzásgátló tabletták szintetikus hormonja, az Estradiol a természetes kiválasztás során akadálytalanul átjut minden szennyvíztisztítón, és így eljut a folyókba és tengerekbe is. A horgászok és halászok attól tartanak (joggal), hogy az antibébi tabletta a halak természetes szaporulatát csökkenti.

Hogyan kerülnek gyógyszerek az ivóvizünkbe?

Nem csak a fogamzásgátló tabletták, hanem sokféle egyéb gyógyszer is nagy mennyiségben megtalálható minden háztartásban. A bevett gyógyszerek 70-80%-át a szervezet kiválasztja, és így a maradványok a WC-n keresztül a szennyvízbe, a szennyvíztisztítókon át pedig a tengerekbe és folyókba távoznak. A talajvízzel keveredve pedig újra ivóvízként kerül felhasználásra. Még ha a szennyvíztisztítók minden törvény szerinti paraméternek és kikötésnek meg is felelnek, az egyes gyógyszerhatóanyagokat aligha tudják kiszűrni – és ezek összességét, valamint színes keverékét pedig egész biztosan nem.

Ezért figyelmeztetnek a geoökológusok és tudósok is az ivóvízben található gyógyszer-koktélra, aminek hatása még nem kiszámítható.

A kutatók a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (Bundesumweltamt) megbízásából eddig több mint 20 féle gyógyszerhatóanyagot mutattak ki az ivóvízben, ezek között fájdalomcsillapítót, vérzsír csökkentőt, röntgen kontrasztanyagot, reuma elleni gyógyszert, epilepszia elleni gyógyszert és antibiotikumokat.

12 éves utazás

Megrendítő, hogy az ivóvíz mai minősége a sok évvel ezelőtti szennyezést tükrözi: 12 évbe is telhet, mire a folyókban levő maradványok az üledéken keresztül a talajvízbe kerülnek, majd a forrásokból újra a felszínre törnek. A hatások tehát hosszú távúak.

Habár a csapvíz a legjobban ellenőrzött élelmiszernek számít (legalábbis Közép-Európában), a gyógyszermaradványokat még mindig nem ellenőrzik szisztematikusan. Mivel nincsenek rávonatkozó határértékek, a nyilvános közlemények a hosszú távú következményekről nem világosak.

A gyógyszermaradványok hatásai azonban sokrétűek. A gyenge immunrendszerű emberekre, például a várandós anyákra, csecsemőkre, kisgyermekekre és az idősekre közvetlenül hatnak. Az ökoszisztéma – a benne élő állatokkal és növényekkel együtt – világszerte szenved ezektől a szennyeződésektől.

A kör bezárul

És itt térhetünk vissza Johann Granderhez, aki már 30 évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a természet egyensúlyának fontosságára. Az egyensúly megbomlasztásának következményei emberre és környezetre nézve is rettenetesek. A legújabb természeti katasztrófák is ezt támasztják alá: extrém kánikulák, katasztrofális áradások. Természetesen ilyenek ezelőtt is előfordultak, de nem ilyen erőteljes és agresszív formában. Habár az átlaghőmérsékletek hosszútávú tendenciája egyenletes és folytatólagos, egyre inkább megfigyelhetünk kiugró adatokat.

A szeszélyes időjárás, a halak kipusztulása, a bálnák partra sodródása, a madarak eltévedése és tömeges halála stb. bizonyítható következményei a természetes egyensúly felborulásának. Johann Grander becsülte és tisztelte a természetet, első és legjobb tanítómestereként tekintett rá.

Ahogy mindig mondani szokta: „Egyáltalán nem vagyunk tisztában azzal, hogy a természet egy élő rendszer, vagy hogy mi megy véghez benne, különben nem avatkoznánk bele ilyen nagy mértékben, és nem zavarnánk meg a folyamatait."

HÍRLEVÉL